Kedves Ballagó tanítványaink, kedves Szülők és Vendégeink!

A körülmények úgy hozták, hogy eddigi hagyományainktól eltérően nem a tanévzáróval egybekötve tartjuk meg ballagási ünnepségünket. Nem mindenki lelkesedett ezért a helyzetért, de azt hiszem, a ti szempontotokból előnyösebb. Hiszen ma csak rátok figyelünk, a ti ünnepetek áll a középpontban.

S ha rátok tekintünk, akkor – ahogy ezt minden ballagáson tenni szoktam – emlékek sorakoznak fel. Az első kép, ami bevillan rólatok: az örök győztesek. Legyen az tanulmányi verseny vagy elemgyűjtés, tisztasági vagy farsangi vetélkedő, mindig sikeresek voltatok. Bámulatos volt az összefogás köztetek, az erőfeszítés, a nyerni akarás. Eredményeitekhez biztosan hozzájárult Gábor bácsi buzdítása, precízsége, aki mindig ösztönzött bennetek. Emellett szüleitek támogatása, akik sok áldozatra voltak képesek, évente közös agapéval vendégeltek meg titeket.

Ha a sikereknél tartunk, hadd irányítsam figyelmetek a jövőre. Ez a küzdeni akarás, amely az elmúlt nyolc évben megvolt bennetek, egész életetek folyamán segít majd érvényesülni, eredményeket elérni tanulmányaitokban, majd hivatásotokban is. De önmagában nem elég. Kell, hogy mindig tudjatok meríteni a kiapadhatatlan erőforrásból, Jézusból. Talán most azt érzitek: fiatal vagyok, minden lehetőség az enyém, boldogulok a magam erejéből. De minden ember életében eljön a pillanat, amikor rájön, hogy korlátai vannak, hogy nem képes mindent egyedül megoldani. Ekkor kell, hogy eszetekbe jusson majd keresztény gyökeretek, hisz Jézus figyelmeztet mindannyiunkat: „Nélkülem semmit sem tehettek”. Forduljatok hozzá bátran, mert ő megígérte, hogy velünk lesz mindennap a világ végezetéig.

Visszatérve az emlékekre: nagyon kedves társaság voltatok. Közösségetek erősen összeforrt, sosem kellett Gábor bácsinak gondolkodnia, mi legyen az SZM-műsor, hiszen ti mindig kész ötletekkel álltatok elő: táncos lábú lányok, és daloló kedvű fiúk – ha egyszerűsítve akarom summázni produkcióitokat. De emlékként megmarad még a sok csodálatos műalkotás, amely kezetek munkáját dicséri. Hiányozni fogtok az énekkarból, a tornacsapatból, a Benedek Rádióból, a hittanversenyekről, a focicsapatból és az irodalmi színpadból.

Nemsokára az alapítványi kitüntetések kiosztására kerül sor. A beadott pályázók kivétel nélkül dicséretet érdemelnek, mert munkájukban tanúságot tettek arról, hogy van értelme katolikus iskolát működtetni, hisz az idejáró diákok számára a keresztény értékrend fontos alap lesz a jövőben is. Bízom benne, hogy a későbbiekben nemcsak velük, hanem a többiekkel is ugyanúgy találkozunk a szentmisén, rózsafüzéren, istentiszteleten, mint eddig. De ahhoz, hogy tanúságtevő keresztényként éljetek a világban, fontos, hogy mindannnyiotok számára legyen egy erkölcsi mérce, amelynek minden körülmény közepette meg akartok felelni. Talán most vonzó számotokra a nyüzsgő, modern világ ezer csábításával. Ne ennek a változékony, bizonytalan világnak akarjatok megfelelni, amely már szinte azt sem tudja, mi az erkölcsi rend, azt sugallja, hogy valósítsd meg önmagad, és közben lökj félre mindenkit, aki az utadba áll. Ha boldog családban akartok élni, akkor ne ezt az utat válasszátok. Nyolc éven át arra törekedtünk, hogy a tudás mellett értékeket közvetítsünk számotokra, amelyek alapja a Tizparancsolat és Jézus főparancsa. Ezt a két fontos és örök törvényt még tegyétek el jelképesen a tarisznyátokba. Hiszen ha ezen parancsok szerint élitek az életeteket, nem kell sosem szégyenkeznetek.

Beszéltem nektek a gyökereitekről, amelyek idekötnek bennetek. Volt szó barátságokról, amelyek köztetek köttettek. Búcsúzóul hadd idézzem Bródy János egyik dalszövegét, amely A kis herceg történetét idézi fel:

A végtelenhez mérve semmi se tökéletes,
Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres.
Az örökös vándorút véget soha nem ér,
S ha nincsen gyökered - elvisz a szél.

A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk.
A csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit nem ér.
S ha nincsen barátod - elvisz a szél…

Ne felejtsétek el a régi iskolátokat, keresztény gyökereiteket, és soha ne feledkezzetek el az itt szerzett igaz barátokról sem.

Isten áldjon benneteket, és őrizzen meg titeket.