3. AZ ISKOLA HELYI TANTERVE

A 243/2003.(XII. 17.) Korm. rendelet értelmében megújított helyi tanterv bevezetése felmenő rendszerben történik az alábbi táblázatban feltüntetettek szerint:

A bevezetés időpontját illető eltérésre csak a rendelet 11.§ (9) bekezdésében foglaltak szerint van lehetőség. A helyi tanterv megalkotásánál különösen az alábbi szabályzókra kell tekintettel lenni:

• Közoktatási törvény (kiemelten a 19., 29., 48., 52., 53., 70.§-ok.)
• Nemzeti alaptanterv
• 10/2003.(IV. 28.)OM rendelet
• 243/2003.(XII. 17.)Korm. rendelet
• Kerettantervek
• A katolikus közoktatási intézmények elvi alapvetése
• Az iskola alapító okirata
• A szülők-diákok elvárásai
• Az intézmény adottságai
• A nevelőtestület szakmai törekvései
• Az iskola kapcsolatrendszere, együttműködési lehetőségei

3.1. AZ INTÉZMÉNY TANTÁRGYI RENDSZERE, ÓRATERVE

*A 8. osztályban a testnevelés tantárgy kötelező óraszámát a választható órakeret terhére fél órával növeltük.

3.2. ALKALMAZANDÓ TANKÖNYVEK, TANULMÁNYI SEGÉDLETEK ÉS TANESZKÖZÖK KIVÁLASZTÁSÁNAK ELVEI

• A taneszköz, illetve tankönyv legfőbb ismérve, hogy megfeleljen a diákok életkori sajátosságainak. Fontos, hogy a taneszközök összhangban legyenek más választott tanulói segédletekkel. A korosztályoknak megfelelő taneszközöket a szaktanár vagy az adott munkaközösség választja ki. A kiválasztásnál figyelembe kell venni az adott osztály összetételét és képességét is. A taneszközök természetesen feleljenek meg a kerettantervi előírásoknak.
• Amennyiben ez lehetséges, egyes tantárgyaknál ugyanazon tankönyvcsalád könyveiből válasszanak a pedagógusok alsó, illetve felső tagozatban.
• Fontos, hogy bármilyen tantárgyhoz kapcsolódik is, a tankönyv megfeleljen az iskola szellemiségének, ha ez lehetséges, keresztény szemléletet tükrözzön.
• A könyv legyen esztétikus, figyelemfelkeltő hatású, hogy a diák örömmel vegye kézbe. De az árát is meg kell nézni, hogy a szülőkre ne rójon túl nagy ter-het a tankönyvvásárlás.

3.3. A MAGASABB ÉVFOLYAMBA LÉPÉS FELTÉTELEI

Az alsó tagozat 1-3. évfolyamán, illetve 4. osztály félévkor a diákok teljesítménye szövegesen értékelendő. Ha a diák tanulmányi szintje év végére nem éri el a helyi tan-tervben lefektetett minimum követelményt, abban az esetben a pedagógus javasolja a szülőnek (törvényes képviselőnek) az osztályismétlést. Ha azonban a szülő ebbe nem egyezik bele, a tanuló felsőbb osztályba léphet. 4. évfolyam végétől a hagyományos érdemjeggyel történő osztályozás folyik, s ekkortól - nem megfelelő teljesítmény esetén - az osztályismétlés is kötelező.

A tanuló 4. évfolyam végétől magasabb évfolyamba akkor léphet, ha a tantárgyi követelményeket minden kötelező és választott tárgyban a tanév végén legalább elégséges (2) szinten teljesítette.

A tanév végi elégtelen minősítés egy vagy két tantárgyból javítóvizsgán javítható (augusztus hónap). Három vagy több elégtelen esetén az évfolyamot meg kell, illetve (nem köteles tanuló esetében) meg lehet ismételni.

Ha a tanuló hiányzása az adott tanévben meghaladja a 250 órát vagy a hiányzás az egyes tantárgyaknál túllépi az adott tantárgy összóraszámának 30%-át, a tanév végén nem osztályozható. Számára a tantestület osztályozó vizsgát engedélyezhet. A sikertelen osztályozó vizsga, vagy a vizsgaengedély meg nem adása, évfolyamismétlést von maga után.

Választott tárgyat leadni - általános szabályként - lezárt félév után lehet, felvenni bármikor. Ez utóbbi esetben az igazgató a szaktanár véleményét kikérve különbözeti vizsgát írhat elő.

A tanév végi elégtelen (1) eredmény után a tanuló csak sikeres javítóvizsga után léphet át az általános iskola magasabb évfolyamára. Ha az adott tantárgy az általános iskola tanrendjében nem szerepel, a tanuló javítóvizsga nélkül léphet az általános iskola magasabb évfolyamára.

A magántanulói státust kérelmezni, a kérést indokolni kell. A magántanuló a tan-év végén (a testnevelés kivételével) minden, az adott évfolyamon oktatott kötelező tárgyból osztályozó vizsgát tesz. Az értékelés-minősítés és továbbhaladás rendje azonos a normál tanulókéval. A magántanulók felkészüléséhez az iskola útmutatást nyújt.

3.4. AZ ISKOLAI BESZÁMOLTATÁS, AZ ISMERETEK SZÁMONKÉRÉSÉNEK KÖVETELMÉNYEI ÉS FORMÁI, A TANULÓ MAGATARTÁSA, SZORGALMA ÉRTÉKELÉSÉNEK ÉS MINŐSÍTÉSÉNEK KÖVETELMÉNYEI, TOVÁBBÁ - JOGSZABÁLY KERETEI KÖZÖTT - A TANULÓ TELJESÍTMÉNYE, MAGATARTÁSA ÉS SZORGALMA ÉRTÉKELÉSÉNEK, MINŐSÍTÉSÉNEK FORMÁJA.

A követelményrendszer alapelvei

Minden iskola nevelő-oktató tevékenységéből adódóan sokrétű követelményrend-szert állít fel a diákok számára. Az ezeknek való megfelelés, vagy meg nem felelés alapelveit foglaljuk össze az alábbiakban.

A követelményrendszer három nagyobb részre osztható:

1. Tantárgyi követelmények - ezt a NAT alapján a helyi tanterv határozza meg. A tantárgyi megmérettetésnek fontos részét képezik a tantárgyi versenyek, pályázatok.
2. Magatartási követelmények - ez az alapvető keresztény értékekre, erkölcsre épül, és konkrétan az iskola házirendje tartalmazza.
3. Szorgalmi követelmények - ez a diákok tanulásához, munkához való viszonyát tükrözi

A követelményrendszer betartása, betarttatása szempontjából alapvetően fontos a fegyelem és a fegyelmezés, a jutalmazás és a büntetés kérdése, ezek alapelveinek kidol-gozása, amely során az alábbi alapelveket kell figyelembe venni:

1. Csak az iskola pedagógiai programjában elfogadott tananyagot lehet megkövetelni.
2. A követelmények megállapításánál figyelembe kell venni az életkori sajátosságokat.
3. Figyelembe kell venni a tanuló képességeit - talentumait -, és a tanuláshoz való hozzáállását, ehhez jól kell ismerni a tanulót.
4. Összhangot kell teremteni az egyes tantárgyak között, ne legyen egyik sem túlhangsúlyozva vagy elhanyagolva a másik tantárgy rovására.
5. A követelmény célja nem az elriasztás, hanem az igényesség igényének kialakítása.
6. Csak az önmagával szemben is igényes tanár tud igényességre nevelni.
7. A tantárgyi és tanórai követelmények legyenek világosak egyértelműek és teljesíthetőek. A tanév elején közölt elvárások ne változzanak a tanév során, a tanuló érezze a következetességet, és a kiszámíthatóságot.
8. A követelmény mögött érződjön a tanítvány egyediségének és teremtettségé-nek tisztelete.

A fegyelmezéssel kapcsolatos problémák feltárásához először meg kell vizsgálni a szavak jelentését, és a hozzá kapcsolódó viselkedésmintákat, sztereotípiákat. Ha a fogalmakat definiáljuk, a következő eredményhez jutunk:

A fegyelemviselkedés, mely szabályok, előírások betartását eljárások ismeretét, mások jogainak tiszteletbe tartását jelenti. A fegyelem következménye a (külső és bel-ső) rend, rendezettség, szervezettség, egyértelműség, kiszámíthatóság, biztonság.

Aki fegyelmez az:

tanít, útmutatást ad, nevel, képez, képesít, vezet, előkészít, tájékoztat,

illetve:

ellenőriz, féken tart, büntet, irányít, kontrollál, fenyít, tilt, utasít, szid, parancsol.

A "fegyelmezés" szó tehát két eltérő jelentéstartalommal bír. Egyrészt befolyásol, másrészt irányít. A cél, hogy a befolyásoló fegyelmezés kerüljön előtérbe, hogy a diák belássa a (z ön) fegyelem megteremtésének szükségességét.

A fegyelem szónak is két eltérő jelentése van. Létezik belső indíttatású, önfegye-lem, vagy önkontroll. Az ilyen emberek önmagukon belül hordják viselkedésük normáit. Illetve létezik kívülről irányítással létrehozott fegyelem, amely rendszerint addig tart, ameddig a korlátozó hatalom fennáll.

Szükség van arra, hogy a gyerek korlátok között nőjön fel, világos és érthető irányelvek kellenek, csak az nem mindegy, hogy e korlátok kiépítéséhez milyen eszközöket alkalmazunk. Az irányító jellegű fegyelmezéshez tekintélyre és hatalomra van szükség. A hatalom lehet a tekintély következménye, illetve származhat a jutalmazás és büntetés alkalmazásából. A tekintély nem egységes fogalom.

• A szakértelmen alapuló tekintély. Ez kiérdemelt tekintély, az illető tudásából, hozzáértéséből, képzettségéből, bölcsességéből fakad. Az ilyen ember tiszteletnek örvend, tanácsokat kérnek tőlük és meg is fogadják azokat.
• A rangon, címen alapuló tekintély. Ez feladatköri tekintély, az illető munkaköri leírásából, kölcsönösen elfogadott hivatali rangjából fakad. Az érintettek elismerik a tekintéllyel felruházott személy jogát, hogy irányítsa bizonyos viselkedésiket.
• A köznapi megállapodásokon alapuló tekintély. Ez olyan tekintély, amely a mindennapi együttélés során kötött egyezségekből fakad. Olyan íratlan szabályok ezek, melyek a személyes elköteleződés miatt hatékonyak.
• Bizalmon alapuló tekintély. Abból fakad, hogy a vezetett rá meri bízni magát az arra, aki őt vezeti.
• A hatalmon alapuló tekintély. Ez valakinek mások fölötti hatalmából ered. Az ilyen tekintély képes irányítani, uralkodni, a hatalom gyakorlójának akaratát érvényesíteni, másokat akaratuk ellenére cselekvésre késztetni.
• Félelmen, megfélemlítésen, erőfölényen alapuló tekintély.

Könnyen belátható, hogy a szakértelmen, rangon, megállapodáson, bizalmon alapuló tekintélynek engedelmeskedni nem megalázó, elfogadható az irányítás jogossága. Ha a fegyelmezés ezek segítségével történik, a diák belátja a változás szükségességét, elfogadja a korlátokat, hiszen tiszteli azt, akitől kapja a korlátozást, elfogadja az aláren-delt szerepet, betartja a vele együtt megkötött megállapodást. Ezekben az esetekben a diák részese egy döntési folyamatnak, érdekelt a helyzet alakításában, nem felette, ha-nem vele történik mindez, a függőséget maga is alakítja, tehát belülről fegyelmezi ön-magát.

A hatalmon, erőfölényen, megfélemlítésen alapuló tekintély rossz hatással van a tanár-diák kapcsolatra.

Kérdés, hogy az ilyen módon elért engedelmesség meddig tart. Ebben az esetben a diák nem érdekelt az értékrend elfogadásában. Nincs beleszólása a döntési folyamatba, passzívan elfogadja de, nem érti a korlátokat. Nem tehet mást, mint engedelmeskedik, mert az irányítás eszközei nem az ő kezében vannak.

A jutalmazás és a büntetés

A jutalmazás célja minden esetben a helyes magatartás, kiemelkedő teljesítmény megerősítése, honorálása. A jutalmazás akkor hatékony, ha közvetlenül a kívánatos viselkedés után alkalmazzák. A jutalmazás akkor működik, ha a diák erősen vágyik a jutalomra, és megtiszteltetés számára. A jutalmazás rendkívül nagy motiváló erő főleg kisgyermekkorban, de később sem lebecsülendő a szerepe. Éppen ezért helyes mértékkel és jó időben kell alkalmazni.

Csődöt mond a jutalmazás,

• ha a jutalom értékét veszti
• ha a jutalom időben túl távoli
• ha jutalom (máshonnan) megszerezhető
• ha el nem fogadható viselkedéssel is megszerezhető
• ha az elfogadható viselkedés jutalom nélkül marad
• ha a jutalom elérése túl nehéz

A jutalmazás hátránya lehet, hogy a gyerek a jutalomért "hajt". Arra neveljük ezzel, hogy a jó viselkedésért ellenszolgáltatást kell kapnia. A jutalomszerzés rabjává váló gyerek számára csak a külső motiváció létezik. Nem látja értelmét annak a cselekvés-nek, melyet nem jutalmaznak. Osztályzatokra hajt, nem a tudásra, nem a belülről jövő megelégedettségért dolgozik, hanem csak a külső elismerésért. A jutalmazás e torzulá-sának veszélye életkoronként és egyénenként változó.

A büntetés akkor működik, ha szakszerű, ha célja a nem kívánt viselkedés belsővé válásának megakadályozása, és a diák helyes irányba terelése.

A büntetés szabályai

• Csak a bűnt büntetem, nem a bűnöst
• Mindig ott kell, hogy álljon a büntetés mögött a megbocsátás, a kiengesztelődés lehetősége.
• A kimondott büntetési szabályok be nem tartása következetlenség.
• Az egyszer már büntetett viselkedést a továbbiakban mindig büntetni kell.
• Büntetni közvetlenül a helytelenített viselkedés után kell.
• Büntetni csak kivételesen súlyos esetben szabad más gyerek jelenlétében, mert ez megszégyenítés.
• Ügyelni kell arra, hogy az egyszer büntetett viselkedés soha ne jutalmazódjon.
• Nem szabad túl súlyosan vagy túl gyakran büntetni, mert a gyerek feladja a megjavulásra irányuló próbálkozásait.
• Az enyhe büntetés nem hatékony, a túl súlyos viszont agresszivitást, erőszakot szülhet, károsíthatja a gyermek testi, lelki egészségét.

A büntetésnek számos negatív hatása is lehet a gyermek fejlődésében, mégis a kisebbik rossz választásának elve alapján számos helyzetben élni kell vele. Egyes helyzetek nem oldhatóak meg e nélkül. Nincs idő kivárni, amíg a helyes magatartást megérti és az a belsővé, válik. Másrészt csak ezzel tudom felállítani a végső viselkedési korlátokat, illetve a felállított korlátokat betartani.

A kizárólag jutalmazásra és büntetésre épülő fegyelmezés egyoldalú és személytelenné válhat. Elhidegülhet a kapcsolat, a tanár és a diákok között, hiszen nem lehet szeretetteljes kapcsolatot kialakítani azzal, akitől félnek. Egy ilyen aszimmetrikus viszonylatrendszerben szükségszerűen megjelenik a rivalizálás, törleszkedés, hízelgés, illetve védekező mechanizmusokat alakítanak ki a diákok. Megjelenik az ellenállás, hazudozás, képmutatás, dac, düh, árulkodás, talpnyalás, behódolás, stréberség, versengés, fantáziálás, félénkség, gyávaság, menekülés, depresszió, stb.

Az interperszonális kapcsolatrendszerek csak egymás elfogadásával fejlődhetnek, épp ezért a gyerekkel úgy kell bánni, mint akinek joga van részt venni saját élete alakí-tásában. Azt kell elérni, hogy az általunk értéknek tartott mintákat ő is értékesnek, be-építésre érdemesnek tartsa, hogy ne mi fegyelmezzük kívülről, hanem ő igényelje a bel-ső fegyelmezettséget.

A személyiség fejlődőképességének hiánya, ha valaki túlzottan igényli az irányítást. Az ilyen gyerekek nem akarnak felnőni, nem akarják vállalni a döntésekkel járó felelősséget. Azzal, hogy elfogadják az irányítást, kibújnak a döntés felelőssége alól, megmaradva abban a gyermeki állapotban, mikor még nem az ő terhe volt eldönteni mi helyes és mi nem. A személyiség fejlődésének fontos lépése, ha valaki vállalni akarja saját életének alakítását.

Ahhoz, hogy a diák fegyelmezett személlyé váljon, azonosulnia kell azzal a gondolattal, hogy számára fontos a fegyelmezetté válás. Ezt akkor tudja megtenni, ha megpróbál utánozni valakit, aki fegyelmezett, önfegyelmében hiteles, tekintélye tudásából, bölcsességéből származik. Az önfegyelem mintája épül be a diákba, és ennek elősegítése, kivárása rendkívül nagy türelmet igényel.

Az önfegyelem

Az önfegyelem stabil belső értékrend. Az önfegyelemmel rendelkező ember:

• tudja saját értékeit, ezért vigyáz magára,
• értékesnek tartja idejét, ezért jól akarja kihasználni,
• tudja saját korlátait, ezért nem vállal többet, mint amire képes,
• tudja, hogy a problémák nem múlnak el maguktól, csak ha megoldja őket,
• nem halogatja a megoldást,
• el tudja dönteni, miért tartozik felelősséggel, miért nem,
• nem adja át a döntést saját sorsa felől másnak,
• ragaszkodik az igazsághoz
• nyitott, ezért fejlődőképes
• tudja, hogy a fejlődés a túlhaladott dolgok (gondolkodásmód) feladásával jár
• vállalja a változás, az őszinteség kockázatát

Az önfegyelem mintája csak szeretettel adható át. A szeretet nem csak érzelem, hanem tett, akaratlagos cselekvés, döntés. Aki szeret, azért is teszi, mert így döntött. A szeretet nem vágyakozás szeretet érzése után, hanem elköteleződés. A szeretet fegyelmezett és célja a másik kiteljesedése. A szeretet attól növekszik, ha mások fejlődését segíti. A szeretet önmagunk vállalásával kezdődik, hisz csak az tud szeretni, aki önmagát elfogadja: "szeresd felebarátodat, mint önmagadat". (Mt. 19. 19.) Önmagunk vállalása eleve kizárja a színészkedést, a szerepjátszást. A tudatosan vállalt emberség, pedig a másik tiszteletével kezdődik: "aki első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája". (Mk. 9. 35.) Aki diákjaiban az embert, a teremtményt tiszteli, a hasonló tiszteletre szá-míthat.

Ha az a célunk, hogy diákjaink fegyelmezettek legyenek, akkor úgy kell őket szeretnünk, hogy szabadnak érezzék magukat tőle, azt érezzék, hogy a fejlődőképes embert szeretjük őbenne, és abban segítünk, hogy a saját útját megtalálja.

Az iskolai beszámoltatás, az ismeretek számonkérésének általános követelményei és formái

Az ellenőrzés - értékelés - osztályozás a pedagógiai tevékenység szerves része, melynek jelentős szerepe van a személyiség fejlesztésben: ösztönzést ad fejleszti a fele-lősségérzetet és önértékelő képességet, önnevelésre késztet.

Az objektív, igazságos értékelés - osztályozás előfeltétele a világosan megfogal-mazott és következetesen érvényesített követelményrendszer. Ugyanakkor a tanulót önmaga teljesítményéhez, egyéni képességeihez is viszonyítani kell. Az értékelés, osz-tályozás a tanulókat egyénenként is segítik abban, hogy a tőlük elvárható maximumot nyújtsák. Akár elismerő az értékelés, akár bíráló, legyen a bizalomra építő.

Az ellenőrzésnek ki kell terjednie az írásbeli házi feladatra, füzetvezetésre is.

Bármely tantárgy ellenőrzési - értékelési rendszerében a folyamatosság elenged-hetetlen követelmény. Az ellenőrzés formái tantárgytól, tananyagtól, az oktatási céltól, a tanulók egyéniségétől és számos más tényezőtől függően rendkívül változatosak lehet-nek. Érvényesíteni kell a szóbeliség primátusát. Még a " feladatmegoldás "tárgyakban sem hagyható el a szóbeli ellenőrzés, számonkérés. Az egyes tantárgyak helyi tanterv-ében évfolyamonként célszerű meghatározni a tanév során írandó / nagy - vagy témazá-ró / dolgozatok számát.

A félévi és év végi minősítés - osztályozás ne legyen mechanikus művelet. A záró osztályzat tükrözze a tanuló évközi szerepléseit. Értékelje az igyekezetét, a teljesítmény változásának irányát.

A tanulók tantárgyi teljesítményét a tárgyat tanító pedagógus ellenőrzi, értékeli, osztályozza - teljes jogkörrel és felelősséggel.

A szorgalmi időben kapott osztályzatokat, értékelést a pedagógus bejegyzi a tájékoztató füzetbe. A szülő a bejegyzéseket aláírásával veszi tudomásul.

A félév és a tanév végén az egyes tantárgyakban elért kiemelkedő teljesítményért a tanuló dicséretet kaphat.

Ha a tanulónak 4 dicséretes osztályzata van, és legfeljebb 1 "jó" osztályzata, akkor a tantestület általános dicséretét érdemli ki. A dicséreteket az ellenőrzőben, törzsla-pon és a bizonyítványban is dokumentálni kell.

Jeles eredményű az a tanuló, akinek 1-2 "jó" osztályzata van a "jeles" osztályza-tok mellett.

A szaktanár a megszerzett tudásról a tanuló szóbeli és írásbeli munkáiból győződhet meg, illetve egyes tantárgyaknál gyakorlati feladatok megoldása bizonyítja az adott szint elsajátítását. (pl. technika, testnevelés, tánc, informatika)

Szóbeli ellenőrzés: mindig a tanmenet szerint, az adott témakörnek megfelelő ismeretekből kérhető számon a diák. Minden tanulóra félévenként legalább egyszer kerüljön sor. Meg kell győződni a tanuló átfogó tudásáról, a szaknyelv megfelelő használatáról, az ismeretek gyakorlati alkalmazásáról, a szabatos kifejezőképességről. Ezek meglétét a pedagógus felső tagozatban érdemjeggyel, alsó tagozatban az ott meghatározott szöveges értékelés szerint minősíti. Eltérhet a pedagógus az értékeléstől, ha a diák hiányzás vagy egyéb elfogadható ok miatt nem tudott felkészülni az órára. Ebben az esetben azonban a hiányok pótlása a tanár által megszabott határidő után számon kérhető. A pedagógus nem köteles tájékoztatni előre a diákokat a szóbeli számonkérés időpontjáról, ezt bármelyik órán megteheti.

A tanuló órabeli munkája - amennyiben megfelelően tudja felhasználni előző ismereteit az újabbak megértéséhez -, szintén érdemjeggyel értékelhető. Az órai munka mellett a színvonalas kiselőadás, gyűjtőmunka is jeggyel jutalmazható.

A tanulmányi és egyéb versenyeken nyújtott teljesítményért a pedagógus döntésé-nek megfelelően pozitív érdemjegy vagy más jellegű írásbeli elismerés (pl. szaktanári dicséret) is adható.

Írásbeli ellenőrzés: Írásban minden témakör végén témazáróban ad számot tudá-sáról a diák, ill. győződik meg a pedagógus a tanuló felkészültségéről, az adott témakör elsajátításáról. A témazáró időpontját a pedagógus előre közli.

A pedagógus belátása szerint bármely órán írásbeli felelet formájában is számon kérheti a tanult anyagot. Az írásbeli feleletet, a szóbeli felelethez hasonlóan nem köteles előre bejelenteni.

A tanulói teljesítmény értékelésének, minősítésének formája

Az értékelés - osztályozás a 4. évfolyam végétől a hagyományos ötös fokozatú rendszerben történik: jeles /5/, jó /4/, közepes /3/, elégséges /2/, elégtelen /1/. Az egyes fokozatok tartalmát a helyi tantervek követelményei határozzák meg. A fentiektől eltérő az általános iskola 1.-3. osztályának és 4. osztály félévi értékelési rendje. Az évközi teljesítményeket a tanító egyéni módon értékeli, minősíti.

Az első évfolyam szöveges értékelése

A KT. 70. § (3) bekezdése előírja, hogy a 2004/2005. tanévtől alsó tagozat 1-3. évfolyamán félévkor és év végén, továbbá a 4. évfolyamon félévkor szöveges minősí-téssel kell kifejezni a tanuló teljesítményét.

I. A szöveges értékelés módja és gyakorisága

1. szóbeli értékelés

A tanuló magatartásáról, szorgalmáról, tanulmányi teljesítményéről, szorgalmi feladatairól szóbeli értékelést kaphat a tanuló tanítási órákon és más iskolai foglalkozásokon. Ezek megfogalmazódhatnak:

• a tanító részéről,
• a tanulótársak részéről,
• önértékelés formájában.

2. írásbeli értékelés

Részletes szöveges értékelés a tanév meghatározott időpontjaiban:

Iskolánkban a tanév során 4 alkalommal meghatározott szempontok szerinti skálát választottunk. Az értékelő lapokat egy "kapcsos" füzetben adjuk ki októberben, januárban, márciusban és májusban. Ezen értékeljük a tanulók magatartását, szorgalmát és tanulmányi teljesítményét. A tanév során a diákokkal is megbeszéljük az értékelési szempontokat. Egyértelművé tesszük, hogy melyek azok az értékek, amelyeket támogatunk, melyek azok a magatartásformák, amelyek elfogadhatatlanok számunkra. A párbeszédre mindig lehetőséget adunk, így fejlődik majd reális önértékelő képességük.

Témazáró felmérések megoldásának értékelése %-os teljesítménysávok megadásával és ezek minősítő jelzésével.

0-50 % : felzárkóztatásra szorul
51-79%: megfelelt
80-90%: jól megfelelt
91-100%: kiválóan megfelelt

A tanulási folyamatban szükség szerint aktuális észrevételek bejegyzése a tanuló fejlődésével, előmenetelével kapcsolatban.

Az értékelés tartalmi szempontjai:

magatartás

• Beilleszkedés
• Viszonya társaihoz, tanítójához, a tanuláshoz
• A kudarc elviselése (önfegyelem)
• Érzelmi egyensúlya
• Magabiztossága
• Becsület
• Viselkedése játék közben
• A konfliktusok kezelése
• Házirend (Késés) A kialakított szabályok, elvárások betartása
• Órai magatartása
• Közös misén való részvétel, misén való magatartás
• Szüneti magatartás.
• Ebédlői magatartás
• Órák zavarása, közbeszólások
• Ünnepélyek, gyűlések mag.
• Társak zavarása
• Utasítások elfogadása
• Másokkal való törődés
• Csúnya beszéd

szorgalom

• Órai figyelme
• Órai aktivitása
• Házi feladatok
• Egyéb elvégzendők (üzenő, ellenőrző határidők) elvégzése, felszerelése
• Érdeklődés
• Szorgalmi feladatok készítése
• Füzetvezetés, külalak
• Rend a környezetében
• Felelősi tevékenysége

Az iskola kapcsolata a szülői házzal

• A gyermek iskolai keresztény nevelése
• Szülőknek tartott rendezvény
• A család kapcsolata az iskolával
• Az iskoláért tett segítőmunka

Tantárgyi teljesítmények:

Tanév közbeni értékelés

• A helyi tantervben rögzített követelmények szerint 3-4 fokozatú skálán értékeljük tantárgyanként a teljesítményt. Egy nyomtatott skálán értékelő szavakat gyűjtöttünk össze. Az értékelés 3-4 kategóriát tartalmaz, de a tapasztalatok alapján a PDCA ciklusnak megfelelően közösen korrigálhatjuk ezeket a mun-kaközösségi értekezleteken. A munkaközösségi megbeszéléseken negyedévenként megbeszéljük a tapasztalatokat, segítjük egymást az értékelésekben. Értékeljük az alapvető készségek fejlődését, (írás, íráshasználat, szövegalkotás, mozgás stb.) valamint a képességekben történő előrelépéseket (szövegér-tés, megismerés, problémamegoldás, stb.) Ezt az értékelést egy ún. "kapcsos könyvben" kapja a tanuló.
• A tanév során órai munkára, gyűjtőmunkára, szorgalmi feladatokra és egyéb pozitív megerősítést kívánó tevékenységre nyomdát kapnak, ami kizárólag egy ábrát tartalmazhat egész tanévben, és minden tanulónál. A nyomda ábrája nem lehet differenciált semmilyen szempont alapján.

A tanév végén

A tanév végén történő értékeléskor a bizonyítványban kiválóan megfelelt minősítést az a tanuló kaphat, aki a tanév során magyar nyelv- és irodalom valamennyi részterületén, matematika, környezetismeret, hittan, idegen nyelv tantárgyak értékelő lapján a lehető legjobb minősítést kapta, és a készségtárgyak (rajz, technika, testnevelés) eseté-ben maximum 2 részterületen csak jó minősítést kapott, és a témazáró, szintfelmérő dolgozatok eredményeinek átlaga 90% felett van.

Jól megfelelt minősítés annak a tanulónak adható, aki a tanév során valamennyi tantárgy értékelő lapján többségében jó minősítést kapott, és a témazáró, szintfelmérő dolgozatok eredményeinek átlaga 80-90% közötti.

Megfelelt minősítés annak a tanulónak adható, aki a tanév során valamennyi tantárgy értékelő lapján többségében megfelelő minősítést kapott, és a témazáró, szintfelmérő dolgozatok eredményeinek átlaga 51-79 % közötti.

"Felzárkóztatásra szorul" minősítést az a tanuló kaphat, aki tanév során valamennyi tantárgy értékelő lapján többségében gyenge minősítést kapott, és a témazáró, szintfelmérő dolgozatok eredményeinek átlaga nem éri el az 51 %-ot. Ez esetben felkínáljuk a törvényes képviselőnek az évfolyamismétlés lehetőségét. Amennyiben a törvényes képviselő nem él ezzel a lehetőséggel, a tanuló felsőbb évfolyamba lép.

Az értékelés alapelvei:

Az iskolánkban alkalmazott szöveges értékelésünkben az alábbi szempontokra figyelünk:

• Az értékelés vegye figyelembe az érzékszervek fejlettségi állapotát
• Tartalmazza a tanuló tanulásra vonatkozó jellemzőit (tanulási stratégia, motiváció)
• Tartalmazza a tanuló eszköztudására vonatkozó minősítést.
• Tartalmazza a fejlesztésre vonatkozó javaslatokat.
• Vegye figyelembe az egyéni különbségeket, és ne alkosson rangsort az osztályon belül, ne működtessen önbeteljesítő negatív jóslatokat.
• Az értékelés legyen érthető a szülő és a tanuló számára.
• Adjunk módot arra, hogy a tanulók, szülők véleményt alkothassanak értékelésünkről.

A magatartása és szorgalma értékelésének, minősítésének követelményei és formái

Magatartás és szorgalom minősítésére félévkor és a tanév végén az osztályfőnök tesz javaslatot az osztályban tanító pedagógusok közösségének. Előzetesen megismeri az osztályközösség véleményét az egyes tanulókról. Az osztályfőnök javaslatát a testü-let többségi döntéssel véglegesíti. Az adott osztályban több tantárgyat tanító pedagógus véleménye többszörösen számítandó. Szavazategyenlőség esetén az osztályfőnök véle-ménye a döntő. A magatartás minősítése: példás /5/, jó /4/, változó /3/, rossz /2/. Szorgalom: példás /5/, jó /4/, változó /3/, hanyag /2/.

Magatartás

A példás: magatartású tanuló iskolai és iskolán kívüli viselkedése példamutató. Az iskolai házirendet megtartja és másokkal is, megtartatja. Az iskolai követelményeket tudatosan vállalja, kezdeményező, bekapcsolódik a közösség vezetésének munkájába. A tanárok többsége példásnak tartja, és a többiek sem adnának jónál rosszabbat.

A jó: magatartású tanuló az iskolai rendszabályokat következetesen betartja. A közösség munkájában részt vesz, de nem kezdeményez. A körülötte történő laza viselkedések ellen nem mindig lép fel. Tanáraival, a felnőttekkel és társaival szemben őszinte, tisztelettudó. Magatartáskultúrája esetenként kifogásolható. Vigyáz iskolája, közös-sége vagyonára és a jó hírnevére.

A változó: magatartású tanuló viselkedésével szemben kifogások merülnek fel. Igyekezete ellenére megismétlődnek kifogásolható cselekedetei.

A közösség támasztotta követelményeket ingadozva követi, a közösségi munkából csak irányítással és nem szívesen vállal részt.

Felelősségtudata, szimpátiája a jó és rossz között ingadozó. A közös programokról gyakran igazolatlanul távol marad. Tanáraival, társaival szembeni magatartása nem mindig udvarias.

Indulatait nem mindig képes fékezni. Hangneme kifogásolható.

A fegyelmező intézkedések súlyosabb fokozatai valamelyikében részesül.

A rossz: magatartású tanuló a házirend szabályait nagyon hiányosan tartja be. Kivonja magát a közösségi feladatokból, rossz hatással van a közösségre, munkájuk eredményességét is gátolja, rossz példát mutat, bomlasztja a közösséget. Tanáraival, a felnőttekkel és társaival szemben nem őszinte, durva, tiszteletlen. Iskolán kívüli magatar-tása erősen kifogásolható, esetleg törvénybe ütköző. Iskolai vagy iskolán kívüli viselkedéséért fegyelmi büntetések valamelyik fokozatában részesül.

Megjegyzések:

• A fenti minősítéseket módosíthatják a Házirendnek az igazolatlan hiányzásokra vonatkozó előírásai.
• A rendszeres templomi szolgálat a magatartás minősítését pozitívan befolyásolja.

Szorgalom

Példás: a tanuló szorgalma, ha munkáját rend, fegyelem, pontosság jellemzi. A tanítási órákra képességeihez, körülményeihez mérten akaratát megfeszítve maximálisan és rendszeresen felkészül, az órákon aktívan bekapcsolódik az osztály munkájába. Az iskolai tanulmányi munkán kívül részt vesz pályázatokon, versenyeken. Ha képességeinek hiányát szorgalmával sikeresen tudja pótolni.

Jó: a tanuló szorgalma, ha az elért átlageredménye képességeinek megfelelő, és általában szorgalmas munkájának köszönhető, de akaratának különleges megfeszítésére nincsen szükség.

Változó: a tanuló szorgalma, ha iskolai és otthoni munkájában csak időnként igyekszik. Kötelességét ismételt figyelmeztetés után teljesíti. Időnként nem ír házi fel-adatot, hiányos felszereléssel jön iskolába.

Hanyag: a tanuló szorgalma, ha képességeihez és körülményeihez mérten keveset tesz tanulmányi fejlődése érdekében, kötelességét gyakran elmulasztja, munkájában megbízhatatlan, év végén valamely tantárgyból megbukik.

3.5. AZ ISKOLAI ÍRÁSBELI BESZÁMOLTATÁSOK FORMÁIT, RENDJÉT, KORLÁTAIT, A TANULÓK TUDÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSÉBEN BETÖLTÖTT SZEREPÉT, SÚLYÁT

Az írásbeli beszámoltatás formái a következők: írásbeli felelet, témazáró dolgozat, diagnosztizáló felmérések, félévi és év végi felmérő dolgozatok, minimum követel-ményt ellenőrző dolgozatok, házi dolgozat.

A diák a tőle telhető módon olvashatóan, esztétikusan végezze el írásbeli munkáit.

Az írásbeli feleletek lehetnek rendszeresek, ezek bejelentése nem kötelező.

A témazáró tartalmazhatja az adott témakör teljes ismeretanyagát (definíciók, tételek, azok bizonyítása, elemzések, ismeretek alkalmazása stb.). A témazáró értékelése feladatonként pontszámokkal történik, melynek összege adja a témazáró összpontszámát. Az összpontszám és a maximálisan elérhető pontszám hányadosából képzett százalékértékből állapítjuk meg az érdemjegyet, az iskola Pedagógiai Programjában elfogadottak szerint.

A százalékértékek érdemjegyek szerint:

• 0-50% elégtelen
• 51-66% elégséges
• 67-80% közepes
• 81-90% jó
• 91-100% jeles

Eltérhet a pedagógus az értékeléstől, ha a diák hiányzás vagy egyéb elfogadható ok miatt nem tudott felkészülni a témazáróra. Ekkor azonban egy később meghatározott időpontban a diáknak pótolnia kell a témazáró megírását. Egy napon kettőnél több tan-tárgyból nem íratható témazáró. Amennyiben a témazáró előtti nap iskolai program vagy verseny van, azt a pedagógusnak figyelembe kell vennie.

A különböző számonkérési típusokat a pedagógus az értékelő naplóban eltérő színekkel jelöli.

A témazárókra, illetve a félévi és év végi felmérésekre kapott jegyek kétszer olyan súllyal számítanak a bizonyítványba kerülendő érdemjegy megállapításakor. Ezeket az érdemjegyeket piros színnel jelöljük.

3.6. AZ OTTHONI (NAPKÖZIS ÉS TANULÓSZOBAI ÍRÁSBELI ÉS SZÓBELI FELADATOK MEGHATÁROZÁSÁNAK ELVEIT ÉS KORLÁTAIT.

Az otthoni, napközis és tanulószobai felkészüléshez előírt írásbeli és szóbeli feladatok típusukban megegyeznek.

Írásbeli feladatok: a tanóra anyagához kapcsolódó, az órai munkához hasonló feladatok, ill. a korábbi évfolyamokon tanult ismeretekhez fűződő ismétlő feladatok. A feladatok a tanulók teljesítményétől és képességeiktől függően differenciálhatóak is.

Szóbeli feladatok: az órán tanult fogalmak, tételek, ismeretek megtanulása, meg-értése, ill. a témakör korábbi anyagainak ismétlése, és a kapcsolódó, korábbi évfolyamokon tanult ismeretek felidézése.

Az írásbeli és szóbeli feladatok mennyisége együttesen nem haladhatja meg egy átlagos képességű diák esetén alsó tagozatban a 60 perc, felső tagozatban tantárgyanként a 30 perc intenzív tanulást.

Írásbeli és szóbeli feladat az iskolai tanítási szünetekre is adható.

3.7. AZ EGYES MODULOK ÉRTÉKELÉSE ÉS MINŐSÍTÉSE, VALAMINT BESZÁMÍTÁSA AZ ISKOLAI ÉVFOLYAM SIKERES BEFEJEZÉSÉHEZ

Az egyes modulok értékelése a többi tantárgyhoz hasonlóan érdemjeggyel történik, erre vonatkozó további információk olvashatóak az adott modulok tanterveiben.

3.8. A TANULÓK FIZIKAI ÁLLAPOTÁNAK MÉRÉSÉHEZ SZÜKSÉGES MÓDSZEREK

A tanulók fizikai és motorikus képességeinek mérése.

Az általános fizikai teherbíró képesség mérése során feltérképezhetők az egyes képességek területén mutatkozó hiányosságok. E hiányosságok feltárása,a tanulók életmódjának ismerete kiindulási alapul szolgál mind az egyéni,mind a közösségi fejlesztő,felzárkoztató programok elkészítéséhez,lehetőséget bíztosítva az egészségileg hátrányos helyzet megszüntetésére,az általános fizikai teherbíró képesség fokozatos fejlesztése,a szükséges szint elérése,megtartása.

A méréseket a tanév folyamán két alkalommal kell elvégezni. Ősszel, szeptemberben, tavasszal pedig májusban kerül rá sor.

A tanulók fizikai és motorikus képességeinek méréséhez és minősítéséhez "A Hungarofit tesztsora" alapján készítjük.

7-8 évesek számára: ( 1+3 motorikus próba értékelésével )

1. Cooper-teszt
2. Helyből távolugrás páros lábbal
3. Hanyatfekvésből felülés térdérintéssel,folyamatosan kifáradásig
4. Hasonfekvésből törzsemelés és leengedés folyamatosan kifáradásig

9 éves kortól: ( 1+4 motorikus próba értékelésével ) "Mini Hungarofit "

1. 2ooo m-es síkfutás
2. Helyből távolugrás páros lábbal
3. Mellsőfekvőtámaszban karhajlítás és nyújtás folyamatosan kifáradásig
4. Hanyatfekvésből felülés térdérintéssel, folyamatosan kifáradásig
5. Hasonfekvésből törzsemelés és leengedés,folyamatosan kifáradásig

A tesztek értékelése:

Az Oktatási Minisztérium 2ooo évben kiadott " Útmutató a tanulók fizikai és motorikus méréséhez " című kiadvány 64. és 95. oldal alapján történik.