2.6. A SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉSSEL KAPCSOLATOS FELADATOK

A személyiségfejlesztés alapja a szeretetparancs hármas egysége: szeretni Istent, szeretni embertársaimat, mint saját magamat. Akiben ezek a tulajdonságok megerősödnek, fogékony lesz a szentre, az igazra, a jóra és a szépre.

Fiataljaink számára igazi útravaló a küldetéstudat kialakulása: "Ti vagytok a világ világossága." (Mt 5,14)

A legfőbb általános emberi értékek keresztény hitünkben gyökereznek, és Jézus életében mutatkoznak meg a legteljesebben. Ezért a diákok elé példaként Jézust, az őt követő szenteket és a ma körülöttünk élő szent életű embereket kell állítanunk. Be kell mutatnunk, hogy a nyolc boldogság, a szeretet himnusz, a sarkalatos erények hogyan lehetnek életük részévé, hogyan szólhatnak az ő nyelvükön is.

Az emberi személyiség kialakulása a gyermekkortól kezdve a kamaszkoron át az ifjú korig hosszú folyamat. Minden korszaknak megvan a maga jellemzője mind érdeklődésben, mind emberi példákban, mind olyan értékekben, amelyekre érzékenyek. A nevelőhöz való viszony is sokat alakul a kezdeti feltétlen elfogadástól a tagadáson át az egyenrangú baráti kapcsolatig.

Célkitűzéseink alapján az alábbi konkrét pedagógiai feladatok köré csoportosítjuk a személyiségfejlesztéssel kapcsolatos teendőinket:

Az értelmi nevelés területén elvégzendő feladatok:

• Az önálló ismeretszerzéshez szükséges képességek kialakítása, fejlesztése.
• A megismerés képességének fejlesztése.
• Az önismeret, a céltudatosság kialakítása.

A tanulók erkölcsi nevelése területén elvégzendő feladatok:

• Az alapvető erkölcsi értékek megismertetése, tudatosítása és meggyőződéssé alakítása.
• A tanulók közösségére és önmagukra irányuló helyes cselekvésre és aktivitásra késztető érzelmek kialakítása.
• Pozitív szociális szokások kialakulásának, gyarapodásának segítése.

A személyiségfejlesztéssel kapcsolatos feladataink továbbá, a helyi tantervben leírt egységes, alapvető tartalmak átadása, elsajátíttatása, valamint az ezekre épülő diffe-renciálás.

Mennyiben változott az iskola személyiségformálásban betöltött feladata?

Az iskolának - mint másodlagos szocializációs szintérnek - a személyiségformálásban betöltendő feladatköre az utóbbi két évtizedben alapvető változáson ment át. A nevelési anyag megsokszorozódott. A bölcsőde - óvoda - iskola láncolat keretében a szekunder szocializáció színterei kitárultak, már a gyermek korai létszintjén behatoltak a nevelésbe. A család hagyományos nevelő funkciói arányaikban és minőségükben megváltoztak. A szülőmodellek érzelmi szerepének gyengülése a személyiségalakulás szempontjából kedvezőtlen hiányokat teremtett.

Az iskolai személyiségformálásnak váratlanul Új feladatai születtek: Elsősorban a családi nevelés hiányosságait pótlandó korrekciós funkció. A szülők megváltozott élet-módja a keresőfoglalkozás kényszere, a mindkét szülőre ránehezedő munkaviszony szükséglete következtében azonban a szocializációs színterek (család és iskola) egymás-sal való kapcsolata meglazult. Statisztikai tény, hogy hazánkban minden 6. Iskolai tanu-ló esetén korrekciót igénylő személyiségzavarral számolhatunk.

A gyermeket érő külső (intézményen túli) szekunder szocializációs hatások, közösségi életminták, tömegkommunikációs közvetítések, kortárscsoport befolyások jobbára a tárgyi értékek preferálását, vagy ennek igényét táplálják a humanisztikus értékekkel szemben.

A szülő-gyermek viszony módosulása a nevelő-gyermek viszony átalakulását is maga után vonta, a nevelői tekintélynek érzelmi kötelékben hatékony erői csökkentek a nevelői mintaadó funkciónak a szerepe kedvezőtlenül módosult.

Mit tehetünk a kedvezőtlen hatásokkal szemben?

Először is a tanulókat alaposan meg kell ismernünk:

• az iskoláskor előtti személyiségfejlődés leglényegesebb adatai (mozgásfejlődés, beszédfejlődés a szülőkkel való beszélgetés során)

Aktuális körülmények vizsgálata:

• a családlátogatások során, hisz ebből a mikrokörnyezetből érik a legintenzívebb hatások.

Az aktuális személyiség megismerése:

• a testi fejlettség szemmel tartása.

A pszichikus fejlettség vizsgálata:

• a tanuló érdeklődési köre, temperamentumának sajátosságai, érzelmei mennyire differenciáltak.

A tanuló mentális képességei:

• a figyelem, a megfigyelőképesség, az emlékezet minősége. A mentális képességek megismeréséhez mindig több oldalú viszonyításra van lehetőségünk, viszonyíthatunk a tanuló életkori fejlettségéhez, vagy az osztály értelmi szintjé-hez.

A jellem és az akarati vonások megismerése a tanuló viselkedésén és teljesítményén keresztül lehet a legeredményesebb.

A viselkedésben megnyilvánuló jellemvonások:

• teljesítményében lehet törekvő, buzgó, készséges. kitartó vagy közömbös.

Környezetéhez való viszony a társas érintkezésben lehet:

• segítőkész, együttérző, azonosuló, érdektelen, zárkózott.

Az önmagához való viszonyban kifejezésre jut a tanuló öntudata, önértékelése:

• önbizalom vagy ennek a hiánya.

Módszerek, amelyeket az iskolában alkalmazunk

A fejlesztő beszélgetések céljai:

• önvizsgálat
• önismeret -fejlesztés
• munkára nevelés
• önfeltárás
• önirányítás-önalakítás

Szempontok a fejlesztő beszélgetésekhez:

• a szükségletek kifejezése
• az érdeklődési irányok megbeszélése
• az erősségek felfedezése
• visszajelentés
• a célok kiválasztása

Néhány technikai javaslat:

• állítások és kijelentések helyett buzdító beszéltetésre törekedjünk
• kérdezés helyett bátorítsunk, megerősítésre irányuljunk
• beszéd helyett meghallgatást javasolunk
• közlés helyett reagálást tanácsolunk
• értékelés helyett a kapcsolat erejével és támogatással dolgozzunk
• tanácsadás helyett összefoglalást ajánlunk

A helyi tanterveket is magába foglaló pedagógiai programunk összeállításánál elsődleges szempont a tanulók képességeinek fejlődéséhez szükséges olyan követelmények meghatározása, amely ösztönzi a személyiségfejlesztő oktatást. Nevelési programunk összeállításánál ezért elsődlegesek az alábbi feladatok:

• A színes, sokoldalú iskolai élet, hitélet, tanulás, játék, munka.
• A fenti lehetőségek a tanulók önismeretét, keresztényi gondolkodás képességét, együttműködési készségét fejlesszék, eddzék akaratukat.
• Járuljanak hozzá életmódjuk, motívumaik, szokásaik, az értékekkel történő azonosulásuk fokozatos kialakításához, meggyökereztetéséhez.

Kialakítandó személyiségjegyek:

• A helyes önértékelés
• Az értékek felismerése, megbecsülése és a kiállás mellettük
• Józan, megfontolt ítélőképesség
• A mások felé való nyitottság, befogadóképesség
• A saját akaratunkról való lemondás mások érdekében
• A szelídség, az alázat, a türelem
• Alaposság kialakítása
• A mértékletesség
• A bűnbánatra való készség
• A belső csendre, elmélyülésre való igény
• Hűség Istenhez és embertársainkhoz
• Felelősség magunk, mások és a teremtett világ iránt

Elvárásaink tanítványainktól a következők:

• Részvétel a vallásuknak megfelelő (katolikus, protestáns) egyházi programokban.
• Tiszteletteljes, szép beszéd tanárral, társakkal egyaránt.
• Mindenki testi, lelki egészségének megőrzése, biztosítása.
• Alapos, rendszeres és pontos munka.
• A rájuk bízott feladatok lelkiismeretes elvégzése.
• A házirend felelős betartása.

2.7. A KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉSSEL KAPCSOLATOS PEDAGÓGIAI FELADATOK

"A Krisztusban megszületett közösségben alapvető követelmény ill. következmény az egység, egymás elfogadása, a kölcsönös szeretet."

A közösségfejlesztés közös feladat. Az iskola valamennyi dolgozójának figyelembe kell vennie mindennapi munkája során, hogy példaként áll a diákok előtt megjelenésével, viselkedésével, beszédstílusával.

A pedagógiai program szempontjából iskolánk keretén belül működő közösségi nevelés területei:

• Tanórák: hittanórák, szaktárgyi órák, osztályfőnöki órák
• Tanórán kívüli szabadidős foglalkozások: napközi, tanulószoba, szakkörök, lelkigyakorlatok, kirándulások
• Diákfórumok

A tanórán megvalósítható közösségfejlesztési feladataink:

• A tanulás támogatása kölcsönös segítségnyújtással, ellenőrzéssel, a tanulmányi és a munkaerkölcs erősítésével.
• A tanulók kezdeményezéseinek, a közvetlen tapasztalatszerzésnek támogatása.
• A közösségi cselekvések kialakítása, fejlesztése (példamutatással, helyes cselekvések bemutatásával, bírálat, önbírálat segítségével).
• A tanulók önállóságának, öntevékenységének fejlesztése.
• Különböző változatos munkaformákkal (csoportmunka, differenciált, egyéni munka, kísérlet, verseny) az együvé tartozás, az egymásért való felelősség érzésének erősítése.
• Olyan pedagógus közösség kialakítása, amely összehangolt követeléseivel és nevelési eljárásaival az egyes osztályokat vezetni, és tevékenységüket koordinálni tudja.

A tanórán kívüli foglalkozások közösségfejlesztő feladatai:

• A lelkigyakorlatok, zarándoklatok mélyítsék el a katolikus vallás és hit megélését.
• Nevelje a tanulókat az önellenőrzésre, egymás segítésére és ellenőrzésére.
• Átgondolt játéktervvel és a tevékenység pedagógiai irányításával biztosítsák, hogy a különböző játékok, tevékenységek megfelelően fejlesszék a közösséget, erősítsék a közösséghez való tartozás érzését.
• A sokoldalú és változatos fogalakozások (zenei, tánc, képzőművészeti, kézműves) járuljanak hozzá a közösségi magatartás erősítéséhez.
• A séták, a kirándulások mélyítsék el a természetszeretetet és a környezet iránti felelősséget.

A diákfórum közösségfejlesztő feladatai:

• Jelöljön ki olyan közös értékeken és érdekeken alapuló közös és konkrét célokat, amellyel nem sérti az egyéni érdekeket.
• Fejlessze a meglevő közösségi munkálatokat, közösségépítő tevékenységeket.
• Törekedjen a közösség iránti felelősségtudat kialakítására, fejlesztésére.

A pedagógus közösségfejlesztő feladatai a szabadidős tevékenység során:

• Építsen ki jó kapcsolatot az adott korosztállyal, szüleikkel, plébániával, egyházi személyiségekkel, külső szakemberekkel.
• Fejlessze a csoportokban végzett közös munka során az önismeretet, az önfegyelmet, az együttműködést.
• Segítse olyan csoportok kialakítását, amelyek az emberi kapcsolatok hitbeli, pozitív irányú elmélyítésével hatnak az egész személyiség fejlesztésére.

2.8. A BEILLESZKEDÉSI, MAGATARTÁSI NEHÉZSÉGEKKEL ÖSSZEFÜGGŐ PEDAGÓGIAI TEVÉKENYSÉG

Nagyon fontosnak tartjuk a beilleszkedési, magatartási problémákkal küszködő tanulók fejlesztését, mert a problematikus tanuló saját fejlődésének és közössége fejlesztésének is gátjává válhat.

Iskolánk feladata:

• A tanuló személyiségének és környezetének megismerése, a problémák gyökerének feltárása.
• A fejlesztő módszerek megbeszélése, egyeztetése a családdal.
• A megfelelő beilleszkedés hatékony segítése.
• A szülők segítése a családi, a nevelési konfliktusok megoldásában.

Ennek érdekében fejleszteni szükséges a gyermek önismeretét, önbizalmát, együttműködési, kapcsolatépítési képességét, szerepelni tudását, konfliktuskezelői ké-pességét.

A fejlesztés színterei az iskolai, az osztályközösségi, a hitéleti programok.

Az elérendő cél a tanulók felelősségtudatának, önfegyelmének, kezdeményezőkészségének, csoportmunkára való alkalmasságának kialakítása.

2.9. A TEHETSÉG KIBONTAKOZTATÁSÁT SEGÍTŐ TEVÉKENYSÉGEK

A tehetséges fiatalok gondozása Istentől ránk szabott feladat. Ezért kiemelt fontosságú a tehetségek felismerése és fejlesztése.

Minden pedagógus, de elsősorban a szaktanár és osztályfőnök feladata, hogy felhívja a figyelmet tehetséges tanítványainkra, hogy megfelelően gondoskodhassunk fej-lesztésükről.

E tevékenység kiterjed a tanórai és tanórán kívüli területekre egyaránt. Ez a legszorosabb együttműködést tételezi fel a családdal és a tehetségek fejlesztésével foglalkozó intézményekkel és szakemberekkel.

A tehetségfejlesztés lehetőségei iskolánkban:

• Differenciált tanórai munka
• Tehetséggondozó szakkörök
• Felkészítés versenyekre, pályázatokon való részvételre
• Felkészítés középiskolai tanulmányokra
• Személyes beszélgetések, a biztatás, a jutalmazás megfelelő formáinak megkeresése
• Kiugró tehetségek szakemberhez való irányítása, aki gondoskodik megfelelő fejlesztésükről.

2.10. A GYERMEK ÉS IFJÚSÁGVÉDELEMMEL KAPCSOLATOS FELADATOK, A SZOCIÁLIS HÁTRÁNYOK ENYHÍTÉSÉT SEGÍTŐ TEVÉKENYSÉGEK

Életünk kedvezőtlen alakulásában a leginkább kiszolgáltatott helyzetbe a gyermekek kerültek. A nevelés három színterén - család, iskola, társadalom - a családok nagy többsége nem tudja, vagy nem akarja elsődleges szerepét betölteni. Az iskola kénytelen ezzel a helyzettel megküzdeni, de képtelen a családi és társadalmi nevelés hiányát telje-sen pótolni.

A katolikus iskolák különös figyelmet szentelnek a gyengébbekre, és segítik a nehezebb körülmények között élőket.

Nevelésünk a keresztény értékrend elfogadását, a keresztény életforma kialakítását, mindennapi megélését segíti elő, amely remélhetőleg tanítványaink számára maradandó lesz. Megvédi őket az alkoholizmus, kábítószer, egyéb erkölcsi veszélytől.

Legnehezebb a segítségadás azokban az esetekben, amelyekben a család a gyermek számára nem biztosít megfelelő erkölcsi hátteret, a szülők életvitele negatív példa a gyerek előtt. Ezekre a hiányosságokra sok esetben későn derül fény, amit csak a tanuló rendhagyó magatartása, megnyilatkozásai jeleznek. Az ilyen nehéz esetekben vállal-nunk kell a fokozott törődést a tanulóval.

A hátrányos és veszélyeztetett helyzetű tanulók száma emelkedik. Ezért is indokolt, hogy a gyermek és ifjúságvédelem átfogja az iskolai élet egészét, biztosítsa a gyermekeket megillető jogok érvényesülését, védő-óvó intézkedéseket tegyen a rászo-rulók érdekében.

Ezt a tevékenységet a gyermekvédelmi felelős koordinálja. Folyamatos kapcsolatot tart az osztályfőnöki munkaközösség vezetőjével és az osztályfőnökökkel. Családlátogatáson vesz részt a veszélyeztető okok feltárása érdekében. Kapcsolatot tart a különböző gyermekvédelmi szervezetekkel.

Gyermekvédelmi tevékenységünk fontosabb feladatai:

• A gyerekek elemi szükségletei (élelem, ruházat, tanszer, pihenés) meglétének figyelemmel kísérése.
• Az egészséges fejlődésükhöz szükséges nevelési légkör kialakításának elősegítése a családon belül és a családon kívül.
• A tanulók egészségi állapotának figyelemmel kísérése, rendszeres ellátás biztosítása az iskolaorvosi szolgálaton keresztül és az iskolafogászati rendeléseken.
• A tanulók intézményes ellátása, az iskola valamennyi szolgáltatásának biztosítása igényeik szerint (ügyelet, fejlesztő foglalkozás, felzárkóztatás, étkezés).
• Segélykérelmek támogatása, és az ezzel kapcsolatos tanácsadás a család szociális és anyagi helyzetétől függően.
• A tanulók eredményeinek figyelemmel kísérése, rendszeres iskolába járásának folyamatos ellenőrzése, szükség esetén szabálysértési eljárás kezdeményezése.

A gyermeket veszélyeztető helyzetben minden pedagógusnak gyors és hatékony intézkedést kell tennie!

Meg kell vizsgálnunk,

• hogy a családi minta, törődés, érzelmi kötődés mennyire szolgálja a tanuló erkölcsi, érzelmi, értelmi fejlődését.
• hogy mennyire ellenőrzött a tevékenysége, szabad mozgása.
• hogy használ-e a tanuló egészségére káros anyagokat, szereket, folytat-e fejlődésére káros életmódot.
• hogy a tanuló szociális helyzete szükségessé teszi-e segélyek, egyéb támogatások igénybevételét.
• hogy folyamatos ellenőrzést igényel-e a hátrányos helyzetű és a veszélyeztetett környezetben nevelkedő gyermekek otthoni életformája, ellátása, pihenése.
• hogy szükséges-e rendszeres segítségnyújtás tanulmányai befejezéséhez, pályaválasztásához és eredményes beiskolázásához.
• hogy tudunk-e olyan érzelmi kötődést biztosítani, amelyben a gyermek őszintén feltárhatja problémáit.

A szociális hátrányokat az alábbi tevékenységi formákkal szolgáljuk:

• tehetséggondozó programok szervezése,
• napközis, tanuló szobai ellátás biztosítása,
• szülők, családok életvezetési gondjainak segítése,
• a tankönyvtámogatás elveinek, mértékének meghatározása, hozzájárulás tanulmányi kirándulásokhoz, táborozásokhoz
• drog- és bűnmegelőzési program alkalmazása,
• felvilágosító munka, a szociális hátrányok enyhítését segítő pályázatok figyelése, részvétel a pályázatokon.

A tanulók fejlődését veszélyeztető okok megszüntetésének érdekében iskolánk együttműködik az érintett családdal, a Nevelési Tanácsadóval, a Gyermekjóléti Szolgá-lattal, a Családsegítő Szolgálattal, a gyermekorvossal és a védőnővel.

2.11. A TANULÁSI KUDARCNAK KITETT TANULÓK FELZÁRKÓZTATÁSÁT SEGÍTŐ PROGRAM

Tanulóink előképzettségében nemcsak a megszerzett ismeretek, készségek terén mutatkoznak jelentős, a lemaradók számára speciális segítség nélkül leküzdhetetlen hátrányt jelentő különbségek, hanem a szocializáció fokában, viselkedésmódban, az udvariassági szabályok ismeretében, személyi higiénia terén, a katolikus vallás szertar-tásinak, a vallásgyakorlás külső formáinak ismeretében.

Az esélyegyenlőtlenség megszüntetése e téren is fontos feladat. Történhet speciális felzárkóztató programokkal, különösen, ha kisebb gyerekekről van szó, azonban főként a személyes törődésnek, beszélgetéseknek lehet nagy szerepük, melyekkel elősegíthetjük, hogy a diák elfogadja önmagát jelenlegi nehézségeivel, aktivizálja erőit hiányosságok felszámolása érdekében, s megakadályozzuk, hogy a lemaradás magatartás és lelki zavarok kialakulását idézze elő.

Kiváltképpen megkülönböztetett törődésben kell részesítenünk a súlyosan hibás nevelési attitűdök következtében érzelemszegény gyermekeket, akiket csak önmagunk, szeretetünk folyamatos ajándékozásával zárkóztathatunk fel.

A felzárkóztatás egy komplex, nagy körültekintést, lelkiismeretességet és áldozatosságot kívánó pedagógiai tevékenység. Jelenti a lemaradás fokának és okainak feltárását, a tanuló helyes önismeretre és küzdőképességre nevelését, a tanórán kívüli felzárkóztató foglalkozások és a tanórai differenciált foglalkoztatás megtervezését, szervezését és kivitelezését.

E tevékenységek közben ügyelnünk kell arra, hogy a tehetséges tanulókkal való kiemelt foglalkozás ne lássa kárát a felzárkóztatásának. Arra törekszünk, hogy a tanulócsoport egységesen magasabb tudásszintje, a korábban lemaradó tehetséges tanulók erőfeszítésének példája, valamint a folytonos kétirányú differenciálásra való törekvés a tanári munkában számukra is jó gyümölcsöket teremjen.

E feladatnak fontos részét képezi minden iskolai szinten a korrepetálás, illetve a kezdő gimnáziumi osztályoknál a szintre-hozás.

Alsós fejlesztő gyakorlatok

"Egy gyermek akkor iskolaérett, ha testileg-lelkileg olyan fejlett, hogy az iskolai tanulás nemcsak hogy nincs ártalmára, hanem fejlesztőleg hat rá."

Az eredményes iskolai tanulás alapvető feltétele a tanuló iskolaérettsége.

A fejlődésnek megfelelő feltételei vannak, biológiai és pszichikus téren egyaránt. Ezek a feltételek egyrészt örökletes, ill. veleszületett vagy szerzett adottságok, másrészt a környezetnek a gyermekre gyakorolt helyes, céltudatos nevelői ráhatásai.

Sokféle készség, képesség szükséges már az általános iskola első osztályában is ahhoz, hogy a pedagógus oktató-nevelő munkája eredményes legyen.

A pszichikusan iskolaérett gyermekre mindenekelőtt az akaratlagos folyamatok dominanciája jellemző. Az ismeretlen tananyag elsajátítása is akaratlagos figyelmet és emlékezetet igényel. A szándékos emlékezet az egész személyiségfejlődést alapjaiban befolyásolja:

• az érdeklődés a környezet iránt, ez bizonyos fokig kapcsolatban van a figyelem és a megfigyelőképesség fejlődésével, ill. fejlettségével,
• a gondolkodás terén analízisre és szintézisre való képesség a jellemző,
• a beszéd megfelelő fejlettsége, mely fontos szerepet játszik az ismeretszerzésben és mások megértésében.

A felsoroltakon kívül a már meglévő tapasztalatok, alapismeretek és a gyakorlati készségek nagymértékben fokozzák az iskolára való alkalmasságot. (Ide tartoznak a gyermek saját magára, természeti és társadalmi környezetére vonatkozó tapasztalatai, alapismeretek, az ábrázoló készség, megfelelő kézügyesség és mozgásbeli ügyesség.)

Az egészséges, kiegyensúlyozott felnőttkor alapja a gyermekkor, éppen ezért nagyon fontos a zavarok korai felismerése.

Az általános iskolában folyó összetett munka egyik fontos része azoknak a gyerekeknek az oktatása, nevelése, akiknek fejlődése eltérően alakult a korai gyermekkorban. Fontos és lényeges feladatai vannak ebben a folyamatban a szociálpedagógusnak a káros tényezők konkrét vizsgálatával, és ennek ismeretében a lehetséges és szükséges speciális módszerekkel a káros hatások kiküszöbölésére, ill. csökkentésére.

Fontos:

• a személyiséget károsító környezeti tényezők felismerése - ingerszegény környezet, elhanyagoltság, rossz családi körülmény, helytelen nevelési eljárás stb.
• a gyermek és a felnőtt környezet közötti kontaktus, a gyermeknek a társaihoz való viszonyulása, megnyilvánulása - mindezek utalnak az érzelmi kiegyensúlyozottságra is, amit feladathelyzetben, szünetekben és spontán tevékenység végzése közben figyelhetünk meg a gyermekeknél.

Ezeken kívül fontos felmérni a vizuo-perceptuo-motoros, az akusztikus- és nyelvi képességeket, az emlékezet, a szerialitás, a téri tájékozódás szintjét, valamint a test finom- és nagymozgásait. A felmérésekhez segítséget nyújtanak a különböző vizsgálatso-rok és programok (pl. Porkolábné Balogh Katalin: Mozgásfejlesztő program; Brigitte Sindelar: "De jó, már én is tudom"- programcsomag; Goodenough-féle vizsgáló eljárás; Meixner Ildikó: Én is tudok olvasni stb.), és ily módon megismerhető a várható, vagy a már kialakult tanulási zavar háttere. Megtudható, hogy a gyermek mely részképesség-gyengeségek miatt igényel fejlesztő foglalkozást.

Minél hamarabb sikerül felfedeznünk a problémákat, megelőzhetjük, hogy az elsődleges tünetekre rakódjanak a várható következmények: a magatartászavar, agresszió, regresszió, önértékelési probléma, iskolai kudarcok stb.

A fejlesztő foglalkozások megtervezésénél a programok kiválasztásával meg kell tervezni, hogy mely célokra irányul elsődlegesen és melyekre lehet másodlagos fejlesztő hatással.

Részképesség-gyengeségek egyéni vagy kiscsoportos korrekciója

A terápiát minden esetben vizsgálóeljárással indítjuk. Ezután kerülhet sor a meg-felelő programok, feladatcsoportok kiválasztására, az egyénre szabott fejlesztési irányok meghatározására.

Természetesen fel kell tudnunk mérni azt is, hogy melyek azok a gyengeségek, hiányok, zavarok, amelyek már nem tartoznak kompetenciánkhoz, hogy a gyermek fejlődését szem előtt tartva a megfelelő szakemberhez (pszichológus, logopédus) irányíthassuk.

A foglalkozások lebonyolításánál fontos betartanunk néhány szabályt ahhoz, hogy a gyermek a munkát ne valamilyen kényszertevékenységnek érezze, hanem örömét lelje a játékos feladatokban.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a gyermek számára ezek a foglalkozások- bármennyire is játékosnak tűnnek- nagyon megerőltetők, fárasztóak, hiszen éppen azokban a képességekben várunk el tőle sikereket, ahol nehézségei vannak.

A fejlesztő foglalkozás hatásfokát fél évnél nem rövidebb időtartamú foglalkozás után éri csak el igazán. Munkánk szükségességét és eredményességét a fejlesztés hatásfoka igazolja, amelyet a vizsgálóeljárás megismétlésével ellenőrizhetünk.

Felzárkóztatás

A katolikus iskola a talentumok Isten dicsőségére való kamatoztatására irányuló belső indíttatásra, valamint az igazságosság és szeretet parancsa által ösztönözve feladatának tekinti, hogy hozzásegítse diákjait ahhoz, hogy képességeiket az akadályozó tényezők felszámolása után teljes mértékben kibontakoztassák.

Ezért nagy erőfeszítéseket tesz a különböző okokból gyengébb előképzettségű tanulók felzárkóztatása érdekében. Teszi ezt annak tudatában, hogy ezzel emberi értékeket ment meg, és hozzájárul ahhoz, hogy hazánk katolikus értelmiségi rétege a társadalmi mobilitás révén is erősödjön, gazdagodjon, társadalmi kapcsolatainak szélesedésével még inkább kovásza legyen társadalmunknak.

2.12. EGÉSZSÉGNEVELÉSI PROGRAM

Alapelve, célja:

• Segítse a tanulókat a testi és a lelki egészség harmóniájának megteremtésében, az egészséges életmód kialakításában és megtartásában.
• Fejlessze az életvezetési képességeket.
• Fejlessze a tanulók felelősségérzetét egészségük megőrzéséért.
• Készítse fel a tanulókat a stressz-hatások feldolgozására.
• Segítse elő a környezeti- és egészség-tudatosság erősödését.
• Valósítsa meg a mindennapi testedzést a tanulók számára.
• Terjedjen ki a mentálhigiénés nevelésre is.

Területei:

Egészségmegőrzés a helyes életmód kialakításával:

• Mozgás, rendszeres testedzés, játéklehetőség,
• Táplálkozási szokások kialakítása egészségünk érdekében,
• Öltözködés,
• Higiénia, tisztálkodás,
• Egészségkárosító szenvedélyek (drog, alkohol, cigaretta) megelőzése a tanórai és a tanórán kívüli nevelésben,
• Ésszerű napirend kialakítása.
• Szűrővizsgálatok: pl. gerinc, szemészet, fogászat, stb.
• Egészségnevelési nap, verseny szervezése.

Az egészségnevelés színterei:

• Minden tanulót egyformán érintő elemek:

  Példamutató iskolai hatás

  • Termek, folyosók, udvar, orvosi rendelő, élő sarok kialakítása,
  • A pedagógusok, a dolgozók példamutatása,
  • Ösztönzés az egészséges életmód napi gyakorlattá tételében: pl.: otthoni torna, reggeli elfogyasztása, az évszaknak megfelelő öltözködés.
  • Az iskola által biztosított étkeztetés étrendjére való odafigyelés, pl.: az étrend összeállításában való részvétel,
  • Iskolai médiumok "egészség" rovatai.

  Kötelező tanórai keretben végzett egészségnevelés:

  • Tantárgyakba beépített egészségnevelés: osztályfőnöki óra, testnevelés óra, biológia óra, egészségtan modul, családi életre nevelés.
  • "Egészségnapok"
    
• A tanulókat különböző mértékben érintő, tanórán kívüli elemek
  
  
  • Szakkörök
  • Egészségnevelési akciók
  • Előadások, kiállítások
  • Rendszeres, egészséges környezetben (pl.: hegyekben) végzett túrák, kirándu-lások

Mindennapi testedzés megvalósítása:

• Testnevelési órákon - a KT. szerint
• Szervezett úszásoktatásban való részvétellel
• Iskolaotthonos, napközis, tanuló szobai foglalkozásokba beillesztve, pontos terv szerint
• Szabadidőben rendszeres sportfoglalkozások keretében
• Diáksportkör működtetésével
• Egy-egy sportágnak az iskolában helyet adva (pl.: kézilabda, labdarúgás) biz-tosítva a tanulók szervezett sportolási részvételét
• Sportversenyek lebonyolítása
• Családi sportnap szervezése

Az iskola sportköre bekapcsolódik - lehetősége szerint - a Katolikus Iskolák Diák Sportszövetségének, a KIDS-nek munkájába.

A diáksport révén diákjaink bekapcsolódnak a különféle versenyekbe: a Diák Sportszövetség által kiírt városi, megyei, országos versenyekbe, a diákolimpiába, a KIDS-versenyekbe, a különféle iskolai kupa-küzdelmekbe.

Egészségnevelésünket segítő hasznos módszerek:

• Játékok
• Riport
• Közösségépítés
• Művészetek
• Programok
• Projektek

Az egészségnevelés megvalósításában résztvevők:

• Belső (iskolai) résztvevők: pedagógusok, hitoktatók, osztályfőnökök, iskolaorvos, védőnő.
• Külső partnerek: Gyermekjóléti Szolgálat, Családsegítő szervezetek, Nevelési Tanácsadó, Sportlétesítmények vezetősége, szakrendelők.

2.13. KÖRNYEZETI NEVELÉS

Alapelve

A teremtett világnak, mint létező értéknek a tisztelete és megőrzése.

Célja

A környezettudatos magatartás, a környezetért felelős életvitel formálása. Tanít-ványaink környezeti erkölcsének, társadalmi-természeti felelősségének megalapozása. Tanítványaink alakuló értéktudatának, együttműködési képességének, életviteli szoká-sainak, a személyes és a közös felelősségtudat alapjainak formálása. Épüljön a hagyo-mányok védelmére.

Területei

Az alábbi területek szolgálják környezeti nevelésünk gyakorlati megvalósítását:

• Környezetkultúra: művészetek, kézművesség, mikrokörnyezet (iskola, tante-rem, iskolaudvar, iskolakert) kialakítása.
• Környezetvédelem: hulladékgyűjtés, növények, állatok védelme, tájvédelem, energiatakarékosság az intézményben, otthonokban, környezetbarát közleke-dés.

A környezetei nevelés színterei

• Minden tanulót egyformán érintő elemek
  
  
  • Példamutató iskolai környezet
  • Tantermek, folyosók, udvar élő sarok kialakítása,
  • Anyag és energiatakarékos, környezetbarát iskolaműködtetés,
  • A pedagógusok, a dolgozók példamutatása,
  • Kerékpáros és gyalogos közlekedés ösztönzése,
  • Szelektív hulladékgyűjtés,
  • Iskolai médiumok "zöld" rovatai.
  • Kötelező tanórai keretben végzett környezeti nevelés
  • Tantárgyakba, osztályfőnöki órákba beépített környezeti nevelés.
    
• A tanulókat különböző mértékben érintő, tanórán kívüli elemek
  
  
  • Szakkörök, táborok,
  • Környezetvédelmi akciók,
  • Előadások, kiállítások,
  • Természetjáró túrák,
  • Madarak és fák napjának megtartása,
  • A környezetvédelem jeles napjainak megünneplése,
  • Látogatások a lehetőségekhez mérten múzeumba, állatkertbe, botanikus kertbe, nemzeti parkba, szennyvíztisztítóba, hulladékégetőbe,

A környezeti nevelésünket szolgáló módszerek

A környezeti nevelés szempontjából is jelentősége van az élményalapú, tevékenységalapú módszerek minél sokoldalúbb alkalmazásának.

• Játékok (szituációs, drámajáték, memóriafejlesztő),
• Riport (kérdőíves felmérés),
• Terepgyakorlati módszerek (terepgyakorlatok, térképkészítés, célzott megfi-gyelések, mérések, iskolakert, "iskolazöldítés"),
• Aktív, kreatív munka (természetvédelmi munkák, madárvédelmi feladatok, szelektív hulladékgyűjtés, rend- és tisztasági verseny, pályázatok, versenyek, kiállítás rendezése, újságkészítése, kutatómunka),
• Művészetek (vizuális művészetek a környezeti nevelésben, irodalmi alkotások zeneművészet, népművészet, esztétikai érzékenység és élmény fejlesztése).

A környezeti nevelésében résztvevők

• Belső (iskolai) résztvevők: osztályfőnökök, szaktanárok
• Külső résztvevők: szakemberek: környezetvédők, erdészek, meteorológusok, művészek, intézmények

2.14. A SZÜLŐ, A TANULÓ ÉS A PEDAGÓGUS EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK FORMÁI

Az iskolai nevelés, a gyermeki személyiség harmonikus fejlesztésének elengedhetetlen feltétele a szülői ház és a pedagógus közösség együttműködése.

Ennek alapja a gyermek iránt érzett közös felelősség, amelynek feltétele a kölcsönös bizalom és tájékoztatás, az őszinteség. Megvalósulási formái a kölcsönös támogatás és a koordinált pedagógiai tevékenység. Eredménye a családi és az iskolai nevelés egysége, és ennek nyomán a gyermeki személyiség kedvező fejlődése.

Iskolánk együttműködési formái:

A diákok és a pedagógusok együttműködésének formái:

• A tanulókat az iskola életéről, az iskolai munkatervről, ill. az aktuális feladatokról az iskola igazgatója és az osztályfőnökök tájékoztatják.
• Az iskola igazgatója legalább évente egyszer a diákfórumon, az osztályfőnökök folyamatosan az osztályfőnöki órákon tájékoztatják a diákokat.
• A tanulók kérdéseiket, véleményüket, javaslataikat szóban vagy írásban egyénileg, ill. választott képviselőik útján közölhetik az iskola igazgatójával, a nevelőkkel, a nevelőtestülettel.
• A tanulót és a tanuló szüleit a tanuló fejlődéséről, egyéni haladásáról a szakta-nárok folyamatosan tájékoztatják.

A szülők és a pedagógusok együttműködésének formái:

• Családlátogatás
• Szülői értekezlet
• Fogadó óra
• Nyílt tanítási nap
• Írásbeli tájékoztató
• Szakkörök indítása
• Előadások szervezése
• Közös kirándulások
• Pályaválasztási tanácsadás
• Közös lelki nap
• Közös zarándoklatok
• Plébániával közös programok

A szülők részéről elvárhatjuk:

• Aktív részvételt az iskolai rendezvényeken,
• Ötletnyújtást az előadások (hitéleti, nevelési, stb.) témáihoz,
• Őszinte véleménynyilvánítást,
• Együttműködő magatartást,
• Nevelési problémák őszinte megbeszélését, a közös megoldásra való törek-vést,
• Érdeklődő, segítő hozzáállást,
• Szponzori segítségnyújtást.

A szülői ház és az iskola együttműködésének továbbfejlesztési lehetőségei:

• Közös rendezvények
• Szülői Munkaközösség bálja: közvetlenül találkozik a diák - szülő - tanár.
• A diákok a tanár vezetésével műsorral készülnek, a szülők pedig a bált készítik elő. Ezzel egy kötetlen, közvetlen kapcsolat épül az iskola és a család között
• Anyák napja: bensőséges, érzelemben gazdag ünnepi alkalom a család és az iskola kapcsolatában.
• Benedek-nap: játékokban és vetélkedőkben gazdag színfoltja iskolánknak. Itt szintén más közegben találkozik egymással a család és iskola.
• Ádventi koszorúkötés: kiváló alkalom a karácsonyra való készülésre. A családot is és az iskolát is az ünnepre hangolja.
• Bérmálás, elsőáldozás, ballagás: az esemény előkészítése mind a három fél bevonásával az egységre törekszik. Ez erősíti a diákok hitét és vallásos nevelését.
• Felnőtt katekézis: a szülők saját hitük erősítése mellett gyermekeik vallásos nevelését is elősegítik. Ezzel hozzájárulnak az iskola lelkiségének formálásához is.
• Társadalmi munka: iskolán kívüli és belüli munkálatokba a szülők is bekapcsolódnak.
• Osztály-család közös hétvége.